Kicsit gondban voltam, hogyan v�gjak bele. A gondolataim elv�ndoroltak, am�g aj�nd�k�rt loholtam, kiv�telesen nem az utols� pillanatban. Azt�n arra jutottam, most el�sz�r, nem g�rcs�l�k, csak neki l�tok.

M�r szinte felid�zni sem tudom, mikor volt utolj�ra igazi kar�csonyi hangulatom. R�ges r�gen, m�g azel�tt, hogy a gyerekkori elk�pzel�sem az �letr�l sz�tpukkant, ak�r egy nyomorult kis szappanbubor�k, eml�kszem, igazi kar�csonyunk volt. Halv�nyan r�mlik m�g, hogy anya s�tem�nyt s�t�tt, azt a finomat, amit csak k�l�nleges alkalmakkor szokott, �s meleg pog�csa illata lengte k�rbe a konyh�t. Apa a f�val bajl�dott, ami nem is olyan r�gen m�g a kert�nkben �llt. Meg�rkeztek a nagysz�leim, hi�ny n�lk�l, de m�g a nagyn�nik �s unokatestv�rek is megjelentek. Nagyj�b�l az egyetlen eml�kem, amiben szerepel az �sszes rokonom, mindk�t oldalr�l. Ez�rt olyan szomor�, hogy ilyen zavaros ennek a meghitt pillanatnak az eml�ke.

Ahogy teltek az �vek, egyre kev�sb� �reztem az �nnepek var�zs�t. A csal�dom kett�szakadt, valahogy m�r semmi sem volt a r�gi. Ugyan anya �gy is s�tem�nyt s�t�tt, apa pedig a f�val b�bel�d�tt, de az �nnepek alatti utazgat�s m�r nem csak a vid�ki nagymam�k l�togat�s�t jelentette. De m�g mindig volt valami apr�cska csoda a kar�csony sz�ban.

Azt�n be�t�tt a krach. Amikor elvesz�ted valamelyik k�zeli csal�dtagodat, az �nnepek teljesen m�s �rtelmet nyernek. Tal�n a legels� a legnehezebb. Ahogy ott �lsz a fa mellett, k�rbe�lelnek az aj�nd�kok, �s a tekinteted �jra �s �jra akaratlanul is az �res sz�kre t�ved az �nnepi vacsoraasztaln�l. Valahogy nem tudsz meg�lni a helyeden, minden mosoly tompa f�jdalmat okoz, minden falat megkeseredik a sz�dban. De minden hal�lon t�ll�p az �let, �s ha szerencs�d van, te leszel az els�, akinek siker�l feldolgozni. De ha nincs, akkor �gy �rzed, soha t�bb� nem fogsz ak�r csak az akkorihoz hasonl� izgatott gyomorg�rccsel �bredni december huszonnegyedik�n.

Van, aki �gy tartja, kar�csony k�rny�k�n csod�k t�rt�nnek. �vekkel ezel�tt elvesztettem a hitemet abban, hogy ilyesmik t�rt�nhetnek. Igaz�b�l abban is elvesztettem a hitemet, hogy valaha is b�nat �s sz�raz undor helyett izgalommal tekinten�k m�g az �nnepekre. De �gy n�z ki, t�vedtem. L�teznek kar�csonyi csod�k. Legal�bbis egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy v�rom az �nnepeket. Nem ugyanazzal a gyermeki izgatotts�ggal v�rom, de m�gis, kimondhatom, elkapott a kar�csonyi hangulat. Azt hiszem, �n vagyok a legjobban led�bbenve.

M�g mindig gyakran gondolkozom rajta, mit is jelent ez a felett�bb k�l�n�s jelens�g. Lehets�ges volna...? Esetleg egyszer k�pes lenn�k letenni a gy�sz s�lyos csomagj�t? Idegen m�r az �rz�s gondolata is. Ki vagyok a gy�szom n�lk�l? Tal�n teljesen rossz helyen keresem a v�laszt. Hiszen m�g mindig naponta eszembe jut, milyen is volt, mikor m�g nem voltam annyira t�r�tt �s elveszett. M�g mindig eml�kszem, milyen volt, mikor az �rva c�mke nem illett r�m. Nem hiszem, hogy k�sz lenn�k tov�bbl�pni, �s elengedni a m�ltat. M�g nem hagytam magam m�g�tt a gy�szt. De tal�n ez az eg�sz azt jelenti, hogy egyszer m�gis k�pes leszek r�.