M�r ha r�gondolok is megjelenik a m�r k�zeli ismer�ss� v�lt g�rcs a gyomromban. Tudom, hogy k�zeledik, de nem tudom, mit kezdjek vele, ha ide�r.

Az a helyzet, hogy minden nagyon neh�z. Nem akarok nagyon picsogni, de el�re f�lek, hogy ez lesz bel�le. Csak az a baj, hogy lassan �gy �rzem magam, mint egy t�l sok gonddal megrakott m�lh�s l�. �s kicsit belef�radtam a gondok cipel�s�be. Nem tudom lerakni �ket, �s �gy t�nik, egyre t�bb van bel�l�k, ahelyett, hogy siker�lne �ket felsz�molni. Pedig esk�sz�m, �n pr�b�lkozom. Elm�letben pedig olyan egyszer�nek hangzik, de a val�s�gban t�ln�ttek rajtam, �s tudom, hogy v�r m�g r�m j� p�r a k�zel j�v�ben, amikkel fogalmam nincs, hogyan fogok megb�rk�zni.

A t�rt�ntek ut�n az �letem el�gg� megk�vetelte, hogy feln�jek, �s a saj�t �nbecs�l�sem azt k�vetelte, hogy felel�ss�gteljes legyek. De ak�rmennyire mondogattam is, nem voltam az. Tal�n b�jhatok am�g� a t�ny m�g�, hogy val�ban gyerek vagyok m�g, de teljesen nem ment ez sem fel. Amennyire tudtam, igyekeztem teljes�teni, feln�ni annyira, amennyire csak lehets�ges, de sajnos nem siker�lt olyannyira, mint azt elv�rt�k t�lem. Most pedig m�r t�nyleg nem halogathatom. Nem akarom halogatni. Szeretn�m bebizony�tani magamnak, hogy k�pes vagyok r�. Csak ez a dolog m�r v�giggondolva is olyan f�raszt�an neh�znek t�nik. �s be kell vallanom, rettegek t�le. Nincs v�laszt�som, de akkor is f�lek, hogy t�l nagy f�ba v�gom a fejsz�met.

P�nz�gyi �n�ll�s�g, egy lak�s v�s�rl�sa �s fenntart�sa, �retts�gi, felv�teli. Ilyen feladatok v�rnak r�m, �s m�g csak sorolva is feler�s�dik bennem a szorong�s. �gy �rzem, kev�s vagyok hozz�. Hiszek magamban, egy r�szem teljesen biztos benne, hogy k�nnyen meg fogom ugrani az akad�lyt, de k�zben ott az a hang, ami azt suttogja: eddig se ment, most var�zs�t�sre menni fog?

Az pedig, ahogy reag�lok erre a k�zeled� aknamez�re, tudom, hogy csak m�g t�bb k�rt okoz. Ugyanis szorongok. �jjel nem tudok aludni, az agyam egyszer�en nem �ll le. M�r r�gi ismer�sk�nt k�sz�nt�m azt a g�rcs�t a gyomromban, a p�nikot, ami a torkomra szorul, elz�rva a leveg�t. Tal�n m�r csak leheletnyire vagyok att�l, hogy igazi betegs�gnek mondjuk. Nappal rendben vagyok, am�g k�r�l�ttem vannak a bar�taim, de mikor egyed�l maradok a probl�m�immal, val�s�gg� v�lnak. Megr�miszt. De vajon le b�rom gy�zni egyed�l? Ha val�ban seg�ts�get k�rn�k, az erre elfecs�relt id� vajon nem nehez�ten� meg m�g jobban, hogy a fenn�ll� val�di gondokra koncentr�ljak? Egy�ltal�n val�ban gondban vagyok? Hiszen lehet, hogy csak a stresszt viselem kicsit rosszul.

Egyszer mindenkinek fel kell n�nie. Sz�momra elj�tt az id�, m�r r�gen, de most megint meg kell pr�b�lnom. Szeretn�k v�gre felel�ss�gteljes ember lenni, legal�bb csak kicsit jobban, mint eddig. Neh�z lesz. Sok mindent kell m�g tennem, hogy az legyek, aki lenni akarok. Mindenesetre elmondhatatlanul szeretn�m.