Már a sokadik este, mikor csak vergődöm, ahelyett, hogy végre pihennék. Fáradtan veszem tudomásul, hogy visszatért ez az állapot.

Korábban semmi gondom nem volt az alvással. Sőt. Gyakran ugrattak és ugratnak is a mai napig azzal, hogy ha bombát robbantanának mellettem, azt is lerendezném annyival, hogy a másik oldalamra gördülök. Voltak esetek, amik megalapozták ezt a teljes mértékig túlzó állítást, nem egyszer aludtam át gondtalanul a riasztó üvöltését, a szomszéd hajnali flexelését és még sorolhatnám. Az alvásigényem is egy kisbabáé közelében van, ami ugyan egy újabb túlzás, de való igaz, hogy több órát igényelek arra, hogy kipihenjem magam, mint mások. Szóval képzelhetitek, mekkora csapás egy magamfajta hétalvónak, mikor nem jön álom a szemére...

Egy évvel ezelőtt jelentkezett nálam életemben először az álmatlanság. Én is a leggyakoribb típusba tartozom, elalvási zavarokkal küszködtem, illetve - nagy sajnálatomra ismét -, küszködöm. Annak idején emlékszem, még írtam is a gondomról, nem tudok elaludni, órákig csak bámulom a plafont. Kaptam is rengeteg remek tanácsot, sportoljak, ami majd lefáraszt, igyak meleg tejet, satöbbi. A kifáradás nem oldotta meg a gondjaimat, már két (vagy három?) fárasztó napot lehúztam mindössze három óra alvással, de éjszaka ugyanaz maradt a helyzet. Aztán a probléma amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, az iskolakezdés okozta teljes kimerülést semmilyen inszomnia nem tudja legyőzni.

Abban reménykedtem, hogy örökre búcsúzhatok az ilyen panaszoktól, mert még mindig élénken élt bennem annak a pár napnak a gyötrelme. Úgyhogy eléggé kétségbeesett voltam, mikor nem sokkal ezelőtt újra rám talált ez a kellemetlenség. Először nem okozott olyan nagy gondot. Csupán egy-két órát kellett várnom, aztán csak elnyomott az álom. Úgy gondoltam, az egyre növekvő stressz okozza. Az agyam egyszerűen nem tudott leállni, egy pillanatra sem bírtam leállítani a gondolataimat. Folyamatosan egy-egy aktuális problémán aggódtam. De aztán, hogy megelőzzem az aznapi nehézséget, erőt vettem magamon, és megoldottam az egyik gondot, amit még irányíthattam. Nagyon aggódtam a szalagavatóm miatt, mert még nem volt teljesen tiszta, kivel fogok keringőzni, szóval megbeszéltem a dolgot. Azt hittem, így a kis gondom majd elmúlik. Hát rosszabb lett.

Nem tudnám megmondani, mi miatt jött elő újból, de nagyon remélem, minél előbb sikerül legyűrni. Nem tudom, hányatok ismerős a dologban. Tegnap éjjel pontosan öt órán át feküdtem az ágyban, kétségbeesetten próbálkozva elaludni, hiszen reggel fel kellett kelnem. Kikapcsoltam minden gondolatot, minden izmomat elengedtem, számoltam a lélegzetvételeket, aztán nem számoltam semmit, próbáltam hason, háton, az oldalamon fekve. Persze, az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy percenként gazdagodtam egy újabb szúnyogcsípéssel. Ha az ember nem tud elaludni, nos, akkor azt hiszem ezek az átkozott szúnyogok még annál is jobbkor találnak meg. Képzeld el a képet, ahogy már érzed, hogy kezdesz süllyedni, pont abban a legbizonytalanabb állapotban vagy, erre elkezd viszketni mindened. Elhatározod, hogy nem kockáztatod meg a mozdulat lehetséges eredményeként jelentkező felélénkülést, erre az ingerléstől görcsösen rángani kezd az ideg a lábadban. Felbecsülhetetlen. Talán öt-tíz percekre sikerült félálomba merülni, de nem tudnám megmondani. A fáradtságtól tompa volt a fejem, reggelre már nehéz volt tisztán gondolkodni. Aztán egy órára sikerült lehunynom a szemem, de hamar elillant a pillanat, mikor anya bejött a tiszta ruhákkal. 

A fejem lüktetett egész áldott nap, a látásom néha homályosabb, mint amihez szokva vagyok, az erő pedig teljesen kiszaladt belőlem, főleg így, a mozgalmas napom végére. Az egész egyébként, ha épp nem azt nézzük, hogy nagyon szívás, nagyon érdekes. Olyan, mintha nem is lennék igazán ébren. Járok, beszélek, tevékenykedek, de mintha a testem külön működne az elmémtől. Érdekes élmény, de nem kívánom senkinek. Szóval most itt fekszem az ágyamon, laptoppal az ölemben és azon gondolkodom, hogy talán el kéne mormolnom egy-két imát, hogy ez a leírhatatlan fáradtság győzedelmeskedjen ma este.