A m�r ismer�s asztaln�l �ld�g�lek. Egyik kezemmel a kedvenc italommal t�lt�tt poh�rral j�tszom, m�sikkal egy cigire gy�jtok. Nem vagyok szomor�, de m�g mindig hi�nyzik valami.

El�re kijelenten�m, hogy nem tudom, mennyire lesz ez �sszeszedett bejegyz�s. S�t, ha �szinte akarok lenni, azt sem tudom, hogy mennyire fog �tv�ltani picsog�ss�, vagy mennyire fog b�natosnak t�nni. M�g mindig nem vagyok �sszezuhanva, nem vagyok annyira boldogtalan, mint r�gen, sz�val b�zom benne, hogy ezt a bejegyz�st is siker�l ennek f�ny�ben �sszehozni.

Mir�l sz�lt az elm�lt p�r nap? El�gg� arr�l, amir�l nem kellett volna. �jabb sz�l cigikr�l, m�rt�kkel fogyasztott pi�kr�l �s m�rt�ktelen k�ltekez�sr�l. �jra fejemre szakadt a szabads�g, �s igyekszem ki�lvezni az �letet. A bar�taimmal vagyok, m�rha nevezhetem �ket annak. B�zom benne, hogy igen. V�s�rolok, hogy kicsit jobban �rezzem magam a b�r�mben. Iszom, hogy megalapozzam a hangulatot, de legal�bb ez�ttal nem ler�szeged�sekr�l van sz�, hiszen az m�r olyasvalami lenne ilyen mennyis�gben, amit �n is el�t�lend�nek tartan�k, pedig h�t minden vagyok, csak szent nem. De meg�lt a fejemben a gondolat, hogy tal�n ez csak figyelemelterel�s. 

A magamfajta v�gtelens�gig szorong� ember k�ptelen �gy igaz�n ki�lvezni a boldogs�got. P�r mondhatni felh�tlen nap ut�n m�r csak arra tudtam gondolni, hogy egy id� ut�n a boldog percek elfogynak, �s �jabb m�lyzuhan�s v�r r�m. Sz�val tov�bbra sem utas�tottam el semmilyen programot, f�leg, mivel most el�sz�r megt�rt�nt az, ami eddig m�g soha, nem ig�nyeltem a napokig tart� regener�l�d�st, mint azel�tt. �gy a gondolataim elterel�dtek, �s tov�bbra is f�r�dhettem a nyugodt vid�ms�gban. M�g mindig �gy teszek. Elengedem magam, a meg�rz�seimre hagyatkozom, �gyk�d�k, m�g ha nem is mindig hasznos dolgokat �s igyekszem a kis teend�list�mra koncentr�lni. Mert ez v�gre egy kis siker�lm�nyt ny�jt.

Az a helyzet, hogy j�l vagyok, mert t�nyleg �gy van, egy r�szem komolyan boldog. Ugyanakkor egy m�sik �nem, az az idealista, t�k�letess�gre v�gy� kisgyerek ott bel�l azt suttogja, hogy ez nem el�g. �s �n tudom, hogy igaza van, mert nekem ez nem el�g. Nem ezt akarom. Pillanatnyilag j�l �rzem magam, de nem ilyen �letet akarok magamnak. �n �n�ll�s�got akarok �s k�t�d�st. M�g mindig annyira v�gyom a szeretetre, hogy azt m�r neh�z szavakba foglalni. Biztons�gban akarom magam �rezni, ehhez pedig sz�ks�gem lenne r�, hogy a saj�t l�bamon �lljak, �s legyen valaki, akire tudom, hogy sz�m�thatok. �s semmit sem tehetek annak �rdek�ben, hogy ezt megszerezzem, csak t�relmesen v�rnom kell, hogy mit dob az �let, amivel v�gre el�rhetek od�ig. H�t �gy fogok tenni.

De mivel tudom, hogy ez a jelenlegi �llapot nem a v�g�llom�s, nem tudok megnyugodni. Agg�dom. �s mi miatt? Amiatt, hogy ha nem tal�lom meg azt, amit keresek hamarosan, akkor olyan gyorsan zuhanok le ugyanoda, ahol voltam, ahogyan siker�lt felemelkedni. Szorongok, hogy elfogy a motiv�ci�, miel�tt a sors �gy d�nt, megadja nekem azt, amire v�rok. �s ez az eg�sz t�k �rtelmetlen, mert pontosan ez az �lland� szorong�s az, ami igaz�n visszatart att�l, hogy teljesen h�trad�ljek. M�r pedig ha val�ban az van meg�rva, hogy ezt a kisebb hull�mhegyet nem tov�bbi emelked�s k�veti, hanem �jabb v�lgy, akkor ki kellene �lveznem minden cseppj�t. Egyszer�en gy�l�l�m magamban azt, hogy nem tudom elengedni ezt az �r�k�s agyal�st, szenved�st, aggodalmat. 

Pr�b�lkozni fogok. M�g most, miel�tt elvesz�tem ezt a "boldogs�got". Megpr�b�lok lenyugodni, ki�lvezni ezeket a napokat, heteket, ha szerencs�m van, v�gre hosszabb id�szakot. Az �nbecs�l�sem ugyan megint omladozni kezd, igyekszem helyrer�zni. Nem fogom feladni harc n�lk�l, mindent meg fogok tenni. Csak az a baj, hogy nem tudhatom, hogy ez el�g lesz-e. De pr�b�lkozni fogok, mert most �gy �rzem, van m�g mi�rt.