Milyen érzés is az, amikor megírsz egy bejegyzést, aztán véletlenül kitörlöd? Szar. Főleg, ha este tizenegy van már és tudod, hogy a következő nap nem fogsz tudni jelentkezni.

Ne haragudjatok, hogy mostanában ilyen rendszertelen és hanyag vagyok, csak elég sok minden van, amivel foglalkoznom kell, és sajnos nincs végtelen időm. Nem szeretném, hogy így legyen, de ennek a blog issza meg a levét. De igyekszem rendesen jelentkezni, ez az időszak most ilyen sajnos.

Körbepillantok az életem minden részén. Látom a jót, de a szemem a rosszon időzik el. Hiszen örökre fejlődni akarok. Látom magam a tükörben, és elégedetlenség forgolódik a gyomromban. Kupleráj vesz körül, ami a bennem készülődő káoszra emlékeztet. Ez most nem jó irányba halad, szóval ideje még most dolgoznom azon, hogy elkerüljem azt, hogy elveszítsem azt, amit már elértem. 

Vissza kell zökkennem a tanulásba. Nem mondom, hogy elhanyagoltam, mert nem, csupán a múlt héten hagytam, hogy újra belecsusszanjak a régi menetrendbe, és ez kicist keresztbe húzza a maximalista terveimet. Az érettségire sem lehet egy nap alatt felkészülni, szóval rendesen, időben szeretnék felkészülni az órákra. Csak így tudok arra haladni, amerre szeretnék.

Gondolom bárki, aki akárcsak egyszer idetévedt a blogra, tudja, hogy mennyire elégedetlen vagyok a külsőmmel, hiszen nagyjából havi szinten (jobb napokon) picsogok róla, vagy épp arról hadoválok, hogy elhatározottan haladok a változás útján. A legutóbbi próbálkozás legalább nem fulladt teljesen kudarcba, csupán kisebb hullámvölgyön ment át a költözés utáni hajsza miatt. De újra koncentrálni szeretnék rá, talán még nagyobb erővel is. De miért? Leírtam már valaha? Valójában nem is csak az önbizalmam felrázása a cél. Szükségem van rá, hogy tudjam, képes vagyok rá. Sokszor törtem már meg, és szeretném látni, hogy igenis fel tudom magam szívni és meg bírom csinálni, amit igazán szeretnék. Meg persze külső motivációm is van, a tesómmal való botrányos kapcsolatom is ösztönöz valamilyen módon, és anyának is szerepe van benne, hogy nagyon akarjam a dolgot. Elég összetett dolog ez, amibe nem mennék most bele, de nagyon szeretnék végre végigmenni az úton. És ezúttal eljutni a célig is.

Mielőtt bárki félreértené: minden oké. Összességében jól vagyok, sőt. Tényleg kezd egyenesbe kerülni az életem, csupán azt látom, hogy ez a két dolog nagyon nagy mértékben befolyásolja a mindennapi gondolkodásomat. Nem szeretnék több nyafogós, depis bejegyzést hagyni itt. Így be akarom biztosítani magam. Ehhez pedig belül kell helyreraknom magam, ez pedig ezek útján remekül működhet. Szóval, amit jobbá tehetek, azt megpróbálom jobbá tenni. Hiszen örökösen fejlődni akarok.