Körülbelül ezer évig tartott, mire újranéztem a sorozatot, mivel általában csak tanulás mellé háttérzajnak szoktam nézni, és eléggé háttérbe szorult a többi sorozatom mellett, de csak eljutottam a végéig.

A sorozatról általánosságban
A sorozat a manhattani elit tinédzserei életét követi nyomon, akiknek mindennapjait megkeseríti a Gossip Girl névre hallgató blogger, aki minden botrányos lépésüket megörökíti a beküldött tippek alapján.
Nagyjából hetedikes voltam, mikor belevágtam a sorozatba, de végül csak két-három évvel ezelőtt értem el a legvégéig. Ennek az oka tulajdonképpen annyi, hogy évekig vártam a negyedik évad szinkronjára, mígnem meguntam a várakozást (és persze, utána rögtön ki is jött az a szinkron, ahogy az lenni szokott). Nem mondanám semmiképp rá, hogy megunhatatlan, vagy hogy odatapadsz a képernyőre miatta, de egész kellemes időtöltés, egy laza kis sorozat, ami kitölti az unalmas perceidet.

Erős pontok
A legnagyobb erőssége a háttér. Sok New Yorkban játszódó sorozattal ellentétben ez ténylegesen New Yorkban lett felvéve, és a divat vagy az egy-egy részben megjelenő hírességek talán még jobban erősítik ezt, egy pillanatra sem kételkedhetünk benne, hogy ez valóban New York utcáin történik, ami elég fontos, tekintettel arra, hogy a városnak egyébként is elég fontos szerepe van a szereplőink életében. Nagy gondossággal mutatja be a gazdagok fényűző életét, és minden velejáróját.
Gondolkodtam rajta, hogy a karakterábrázolást ide soroljam-e, vagy sem, de végül úgy döntöttem, megállja itt a helyét. Azért filóztam rajta, mert egy-egy szereplőnél ezt nem éreztem annyira erőteljesnek, de Blairnél, Dannél, Jenny-nél és még egy-két karakternél elég jól működött. Főleg Blairnél. Karakterfejlődést én főként rajtuk láttam (meg Chuckon, persze), de a többi szereplőnél is egész jól követhető. Voltak kedvelhető karakterek, na, meg nem annyira kedvelhetőek, de igazából összességében egész rendben volt ilyen szempontból.

Gossip girl
Valójában Gossip girl karaktere az egyetlen, ami igazán kiemeli az egyszerű szappanopera jellegű sorozatok közül. Nem mondanám, hogy bármi extra lenne a sorozat alapsztorijában, de a blogger mégis ad neki egy kis egyediséget. Ha belegondolunk, eléggé aktuális problémára világít rá Gossip Girl ötlete, a mai tinédzserek teljes mértékig függnek az internettől, a pletykáktól, egymás életén csámcsogunk, blogokat írunk és olvasunk, és kirakjuk az egész életünket a világ elé (általánosítás, sorry). Az a mérgezett világ, amit a sorozat lefest elénk, közel sem csak Manhattan utcáin létezik és még csak nem is csak az "elit" életében.

A fináléról
Minden sorozatnál, ahol a cselekmény egy ismeretlen személy köré fonódik, plusz órákig tartóan lehetne beszélni arról, mi történik, mikor felfedik a kilétét. Mivelhogy általában hatalmas csalódás a vége (lásd How I met your mother). Bár ennél a sorozatnál túlzás lenne azt állítani, hogy a cselekmény eköré fonódik, hiszen tulajdonképpen a második és az utolsó évadon kívül nem is vetődik fel valójában a kérdés, hogy ki is Gossip Girl, de mégis ott motoszkál a fejedben, kinek van ekkora hatalma a szereplők felett. És a válasz számomra hatalmas csalódás volt. Értem, hogy végülis felépítették az okait, miért Dan volt az, de nem ügyeltek rá eléggé, hogy az első pár évadhoz mérve voltak dolgok, amik ennek ellentmondanak (pl emlékeztek, mikor Serenának terhességi parája volt, és Dan mennyire meglepődik, mikor meglátja az oldalon? Wooow...). Már azért túlléptem ezeken, de én úgy gondolom, jobb lett volna valaki mellékszereplőt választani. (Mondjuk Dorotát. Dorota király Pletykacica lett volna.) Szóval számomra a leleplezés kicsit rossz szájízt hagyott, azt is jobban fogadtam volna, ha örökre titok marad a kiléte, ahogy az első részben ígérte, de azért nem mentem tönkre miatta.

Összességében ez egy csajos, könnyű kis sorozat, ami leköt a fáradt délutánokon, de nem mondom, hogy érdemes hatalmas elvárásokkal nekiindulni, de attól még szerethető.