Előre is bocsánat, ha ez a poszt picit csapongó lesz, de annyi minden történt, amíg nem írtam, szülinap, karácsony, érettségi készülődés... Szóval felsűrűsödtek a mindennapjaim. De mindenkinek utólag is kellemes ünnepeket szeretnék kívánni!

Talán fölösleges is lenne most egy sorban összefoglalni az elmúlt heteket, szóval nem is teszem. Majd egyszer, ha eljutok odáig, elmesélem, mik történtek velem. Lehet, meglepődtök majd, de egészen kellemes élményekkel gazdagodtam.

Az évnek ezen szakaszában valahogy minden embernek szokása elmerengeni, mi is történt vele az elmúlt háromszázhatvanöt napban. Amint túlesünk a nagy karácsonyi zabáláson és ajándékozáson, feleszmélünk, hogy megint eltelt egy teljes év. És ilyenkor szeretünk megállni egy percre, és visszatekinteni az útra, amit megtettünk. Valaki egy facebookon megjelenő poszttal, valaki egy blogos bejegyzéssel, valaki pedig magában, némán igyekszik lezárni az évet.

Ez az év... iszonyú hosszú volt. Olyasfajta év, aminek a végére kifáradsz, és el sem tudod hinni, hogy egyenes háttal végigcsináltad. Átmentem rajta, ahogy az osztályom összekovácsolódik, megjártam Németországot, ahol átéltem életem legmegterhelőbb nyári hónapját, amit egy pörgős, tökéletes augusztus követett, aztán ott voltam az utolsó osztálykirándulásunkon, ahol már végérvényesen is megláttam, milyen szuper barátok vesznek körbe, túlestem egy varázslatos szalagavatón, egy mandulaműtéten, végül pedig egy meglepetés szülinapi buli zárta az évet.

De az út sokkal régebbre nyúlik vissza. Évekkel ezelőtt csúsztam le a mélybe, ahonnan azt hittem, nem lehet felkapaszkodni. Olyan fájdalommal éltem, ami lassan felemésztett, de nem tudtam, hogyan szabadulhatnék tőle. Próbáltam legyőzni magamat, és megtalálni a boldogságot, de sehogy sem sikerült. Elhagyatottnak és magányosnak éreztem magam, és másra sem vágytam, mint lerázni magamról ezeket a kínzó érzéseket. Nem egy év munkája volt, de most először úgy érzem, ha nem is értem még célba, de már javában az útra léptem. Ha vért izzadva is, ha nem is tökéletesen, de végre kijelenthetem: boldog vagyok. 

Voltak idén csodálatosabbnál csodálatosabb pillanatok, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne bánatos percek. Lehetett volna ez az év is ezerszer jobb, de mégis, nem bánom egyetlen percét sem. És bár az eleje döcögősen indult, nyugodt szívvel mondhatom, hogy hosszú idők óta ez volt életem legszebb éve.