Öt dolog, amit bárcsak megértenél testvéremnek címezve
Bevallom, még mindig nem vagyok túl rajta. A gondolataim újra felé sodródnak, lepörgetik újra a szavakat, amikkel végleg ellöktük egymást. Ennek sincs szép vége, de kezdem azt hinni, hogy a boldog befejezés csak átverés. Mégis annyi mindent elmondanék még, amit nem értett, nem hallott. Bárcsak egyszer rájönne, hogy talán igazam van!
-
Az ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyit keres. Bárki bármit mond, a fizetés csak egy szám, és nem, nem attól leszel valaki, mert megkeresed a minimálbért. Nem azért kell tisztelni valakit, mert kap borravalót. A tiszteletet ki kell vívni, de nem ezzel. Nem szabad elhinned, hogy jobb vagy valakinél, csak azért, mert több pénzt kapsz kézhez, mint ő.
-
Azok az emberek, akiket egy perc ismeretség után a barátodnak fogadsz, soha nem helyettesítik azokat a családtagjaidat, akik azután is melletted álltak, miután ezredszerre is erőből pofonvágtad őket. Érezheted őket bármilyen közelinek, bárki viselhet álarcot. Bárki azt suttoghatja, hogy szeret, de ha baj van ki lesz veled? Túl gyorsan bízol bennük, ami nem lenne baj, de közben azokat lököd el, akik már bizonyították, hogy tényleg melletted állnak. Ne dobd el azt, akinek fontos vagy valakiért, aki csak a szebb arcát mutatja.
-
Senki sem fog isteníteni azért, mert a kötelességedet végzed. Talán ezt szar hallani, de az nem állapot, hogy csak ülsz a házban és semmit sem csinálsz. Az élet rendje az, hogy dolgozol, vagy tanulsz. Szerencsés vagy és választhattál, de nem fog senki fejet hajtani, amiért dolgozol. Mások is megteszik.
-
Nem kezelheted az embereket úgy, mintha a te szolgálatodban állnának, mivel a világ nem körülötted forog. Nincs jogod büntetéseket szabni rájuk, vagy úgy játszani velük, mint egy darab ronggyal. Tisztelettel kellene velük bánnod, ha ők is megteszik.
-
Senki sem tökéletes, köztük te sem. Ezért vannak szavak, amik felettébb magas értékkel bírnak: megbocsátok, köszönöm, kérlek, sajnálom. Ha azt akarod, hogy az emberek melletted maradjanak, meg kell tanulnod a jelentésüket és használnod is illik őket. Lásd be, hogy te is hibázol és fogadd el, ha más is megteszi.
Nem akarom, hogy úgy tűnjön, felültem a sokszor emlegetett magas lóra. Ezek tények, legalábbis számomra örökérvényű törvények, amiket mindig szem előtt tartok az életben. Nem vagyok dühös, nem vagyok már igazán szomorú. Ezt az egészet amolyan lezárásképpen írtam meg, úgy éreztem, legalább le kell írnom, még ha nem is annak, akinek szánom, csak mert már erkölcsi alapokról volt szó.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Menjünk sorban:
Az a baj, hogy sajnos nagyon sokan visszaélnek azzal a hatalommal, amit birtokolnak. Túlzás nélkül: a fiatalok az energiájukkal, az idősek a tapasztalataikkal, a lányok a testükkel, a fiúk a férfiasságukkal - akkor is, ha nincs. A pénzkeresők is lehetnek ilyenek. A rohadt pénzközpontú világból kivesztek már az igazi emberi értékek, amiknek szegény nővéred, úgy látszik, híjján van.
Bizony! Pedig tudod, mennyien képzelik ezt mégis? A többség számára az olyanok, mint szeretet, törődés, őszinteség, bizalom, hűség már semmit sem jelentenek. Viszont nagyon sokan gyűjtögetnek rajongókat. De egy ilyen "haver" (gyűlölöm ezt a szót) vajon ki tud segíteni, ha baj van? Nem valószínű...
Így van, ehhez tényleg nincs mit hozzátenni. Tudnék személyes példát is felhozni a bátyám személyében, azt leszámítva, hogy otthonülés és seggvakarás mellett ő mégcsak nem is dolgozott...
Milyen szomorú. Ezen a ponton veszett ki a barátság a világból. Mert mindenki magát találja fontosnak, és úgy kezelik a többieket, mint a málhás szamarat. Szerencsére az llyenek előbb-utóbb jól pofára esnek majd.
Hajaj. Legutóbb erről írtam bejegyzést, félelmetes itt a párhuzam. De jók a meglátásaid!
Sz*rd le magasról! Az ilyen ember nem fog megváltozni senki kedvéért sem. Kivéve, ha mindent elveszített. Reméljük, akkor majd emlékezni fog ezekre a gondolatokra.
Betoryl, volt pár hete egy beszélgetésünk. Csak azt akarom mondani, hogy látom a változást. Büszke vagyok rád, most igazán jól csinálod! :)
Nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy nem csak én látom így a dolgokat, talán tényleg nem én vagyok (teljesen) a hülye. Tudom, hogy nem titulálható ő teljesen a hibásnak, egy romlott világban élünk, ami őt is megmérgezte, de nem tudom, hogy ez mentség-e. Csak annyit tudok tenni, hogy ahogy te mondod, leszarom magasról. Sajnos. Nem tudom, be fogja-e valaha látni, hogy hibázott, de már nem is tudom, hogy érdekel-e. Próbálom kiírni a gondolataimból is, és már csak idegenként, haverként gondolni rá. Még nem megy túl jól, de egyszer menni fog. :D
Köszönöm szépen, nagyon örülök, ha tényleg így gondolod, igyekszem! ^^