Tehát úgy döntöttem, hogy rendszert viszek ebbe, és heti egy poszt lesz, így a motiváltság megmarad, de reményeim szerint nem lesz túl unalmas. Úgyhogy készüljetek, hogy vasárnaponként ilyenekkel terhellek titeket!

Természetesen jó pár napja találtam ki, hogy akkor hetente egyszer számolok be a héten fogyasztott ételekről, elvégzett edzésekről, stb, így most elég hosszú idő telt el az első ilyen bejegyzés óta, de sajnos ez sem jelenti azt, hogy túl sok jót tudok mondani. 

A kezdetek számomra mindig elég nehezek, ráadásul mostanában az időjárás is ellenem dolgozik, és természetesen most pörgött fel a társadalmi életem, vagyis összefoglalva rengeteg kifogásom van. Valójában annyi az egész, hogy eléggé motiválatlan vagyok, és most a Pinterestet is elhanyagoltam, ami ilyenkor nagy löketet adott. Most ezen szeretnék változtatni, hogy a jövő hetem már olyan legyen, amilyennek szeretném.

Tehát az egészséges étkezés egész könnyen megy, direkt olyan alapanyagokat vásárolok, amiből valami finom, és nem kalóriadús és/vagy egészségtelen valamit gyártok. Igazából elég jól működik. 

A problémák ott kezdődnek, hogy elég sokszor törtem meg, és bűnöztem, vagy egy minimalizált mennyiségű sütivel, vagy pedig elcsábultam és elmentem koccintani egy-egy itallal. Mert sajnos képtelen vagyok nemet mondani, és jól esik egy-egy pohárnyi alkohol, ha egészségtelen, ha nem. (Mentségemre legyen mondva, hogy az egyik ilyen baráti összejövetelen legalább finom és felettébb egészséges vacsorát ettünk!) Nem gondolom, hogy ez akkora probléma, hiszen nem a sanyargatásról szól ez, szóval nem fogok most emiatt keseregni, de azért a bűntudat kicsit így is megtalált, de sebaj, ettől még haladni kell tovább.

A héten bevallom, kicsit ellustultam, a nagy melegben nem tudtam rávenni magamat az edzésre, futni is csak egyszer voltam, akármennyire rossz ezt még leírni is. Igazából a gond csak a motiváció hiányánál van, de már rajta vagyok az ügyön és remélem orvosolom is a problémát.

Viszont nem szeretném feladni, főleg mert én már látok kisebb változásokat, és örülnék, ha ez a változás folytatódna. (Ja, és tisztázzuk, ez a változás úgy lehetséges, hogy júliusban kezdtem ténylegesen, csak az étkezésre figyelek második hete!)  Továbbra is igyekszem normális kajákat enni, és elkerülni az egészségtelen döntéseket, és jobban belevágni az edzésbe is. Remélem, a következő heti posztban már több sikerről számolhatok be, és hogy így legyen, a Bővebben-re kattintva néhány motivációs képet gyűjtöttem össze, főként magamnak, de ha valakit érdekel, annak is! :)

Egy egésznapos teljes erőbedobással végzett albérlet- vagy vállalható kollégiumszobakutatás után újra elkezdtem kicsit álmodozni egy otthon kiépítéséről, és ismételten megerősödött bennem a vágy, hogy alkossak valamit, amit felhasználhatnék az új lakhelyemen. Még egyelőre nem tartunk ott, hogy nekilássak, de gondoltam megosztom veletek, így legalább én is összeszedem, mit is fogok csinálni.

Ahogy lenni szokott, ha a képre viszed az egeret színes lesz. :)

Szerintem nagyon aranyos megoldás, így még talán a csekkeket számolgatni is jobb lenne. Ráadásul olyan egyszerű, szóval biztosan összedobok majd egy ilyet.

Mindig is nagy problémám volt az utazással, hogyan rakjak el két dolgot: a sminkcuccaimat és a tisztasági szereket. Nincs az a táska, amiben szépen, kényelmesen elférne. Nos, ezekkel megoldást találtam a dologra. (A másodikat a képre kattintva megnézhetitek, hogy lehet elkészíteni.)

Igazából ez jóval kiadósabb mulatság, szóval valószínűleg addig nem kezdek neki, amíg véget nem ér ez a bizonytalan időszak, de szerintem nagyon hangulatos látványt nyújt, szóval egyszer majd gyártok valami hasonlót. 

Van még több is! 

Egyszer csak elragad az érzés, hogy nem elég, ha csak nézem a sorozatokat. Kutatom az internetet, tele van ezekkel a királyságokkal és megszületik az elhatározás: én is akarom.

Először is szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, amiért nem hozok mostanában normális bejegyzést, csak képekkel teli, rövid, egyszerű dolgokat. Nem tudom, mennyire probléma ez nektek, de mostanában nem nagyon történik semmi, ami meg történik, arról még nem tudok beszélni. Úgy érzem, még nem állok rá készen, hogy ezt lepötyögjem, mert nagyon jó úton haladok afelé, hogy kicsit helyrerázódjak, és ha éjjel-nappal azon gondolkodom, hogy mivel kapcsolatban érzek valami zavart, amit meg tudnék osztani, vagy bármi, akkor elkezdenék problémákat gyártani. Fogok még írni arról, hogy hogy vagyok, de már nem szeretném, ha az oldal csak ennyiről szólna. Nem fogok hazudni, most is vannak problémák a magánéletemben, de szívesebben számolnék be róla akkor, ha már tudom, merre is tart a dolog. Másfelől én élvezem ezeket a bejegyzéseket, amiben megmutatok dolgokat, amik épp foglalkoztatnak, szóval akármi is van, lesznek ilyen bejegyzések a jövőben is. Remélem, ez senkit sem zavar.

Na, de abbahagynám a pofázást és inkább arról írnék, amiről ez a bejegyzés szólni szeretne. Aki követ egy ideje, biztosan tudja, hogy abnormális mértékűen bele vagyok szerelmesedve a sorozatokba. Az utóbbi időben pedig feladtam a harcolást is az ellen a késztetés ellen, ami arra kényszerít, hogy újabbat kezdjek el nézni, szóval most még többet daráltam le, bővítve a listát. 

Igazi sorozatbuziként gyakran nézegetek a neten ezekkel kapcsolatos cikkeket, gyakran találkozom mindenféle szuper pólóval, ékszerrel és mindenféle kacattal. Minél többet láttam, annál erősebb volt bennem az elhatározás, hogy valamit nekem is gyűjtenem kell, mint egy igazi pszichopata mániákusnak. Nem tudom, miért a bögrék mellett döntöttem. De a legvadabb álmodozásaimnál megjelenik előttem, hogy a tökéletes minimalista otthonomban kinyitom az egyik szekrényt a konyhában, ami csordultig van sorozatos bögrékkel. Nem tudom, miért alakult ki ez a beteges vágy. De határozottan megvan, és valahogy nem érzem olyan veszedelmesnek, hogy eltüntessem. Idővel begyűjtöm azt a sok ezer bögrét, minden sorozathoz egyet (esetleg kettőt :D), és akkor majd örülök a fejemnek.

Viszont már annyit láttam, hogy kezdek belezavarodni, úgyhogy aki tovább olvassa a bejegyzést, az megnézheti, pontosan milyen bögréket is szeretnék beszerezni (egyelőre minden sorozathoz csupán egyet gyűjtöttem, de van olyan, ahol muszáj lesz többet is venni, olyan szuperek vannak :D). 

Mostanában eléggé jól állok a motivációval, ennek pedig az az oka, hogy kicsit ráfüggtem a pinterestre, amit úgy intéztem, hogy sütik és egyéb bűnbeesős kaják helyett edzéstervek, alacsony kalóriás receptek és motivációs poszterek fogadjanak, mikor belépek. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem rengeteg erőt tudnak adni ezek a képek, néha idézetekkel, néha csak egy-egy álomalakkal. Próbálom egész nap fenntartani a motivációt, szóval gyakran nézegetem ezeket a képeket, nem egyszer vettek már rá, hogy felálljak a kanapéról, és elmenjek futni. 

Egész nap azon agyaltam, mi a fenét írjak ma ide, aztán találtam egy blogot, ahol a szerkesztő épp elérte a célját, és az egész egy újabb motiváció-tunning volt. Azt hiszem, kb akkor döntöttem el, hogy jobb híján megosztok veletek néhány képet a pinterestes motivációs táblámról, hátha ennek hasznát veszi bárki, aki szintén épp az egészséges életmód útján szenved, vagy szeretne belevágni.

Az a megszállotság, mikor már a fél órája görgetsz lefelé, hogy találj egy olyan posztot, amit rendesen fel tudsz használni a bejegyzésedhez.

Mivel nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a facebook már mindenki mindennapjaiba beleette magát, úgy gondolom, mindenkinek ismerős a helyzet, nyáron otthon ülsz a szobád magányában, unottan görgetsz az egérrel. Ha ezt annyi ideig csinálod, mint én, biztos neked is sikerült valamiféle séma szerint csoportosítani az ott talált posztokat. De ha nem, akkor is gyanítom, nem lesz idegen az alábbi lista, ami bemutatja, mire várhatunk nyáron a közösségi oldal szempontjából. :)

Képek egy (vagy ezer) álomutazásról

Vannak olyan hihetetlenül szerencsés emberek, akik egy nyár alatt bejárják a világot, ezt pedig örömmel dokumentálják is. Hetente más országból csekkol be, de a két helyszín között is ötvenezer gyönyörű képet publikál, a világ legszebb helyeiről, amit tényleg élmény nézni, de valljuk be, felfal az irigység, ha te visszagondolsz a teljesen unalmas nyaradra.

Bikinis képek a medence széléről, nyári ruhában koktélt szürcsölgetve

Vannak azok az ismerősök, akik az évszaktól függetlenül megszámlálhatatlan mennyiségű képet töltenek fel szerény személyükről. Nyáron sem kell tőlük elbúcsúznunk, ekkor láthatjuk őket napszemüvegben mosolyogva, strandon pózolva, dinnyét majszolva, naplementében csókolózva, satöbbi.

Meleg van posztok kavalkádja

A facebook legnagyobb előnye, hogy figyelmeztethetjük társainkat az aktuális időjárási helyzetre, hogy a vak, süket, és minden más érzéktől megfosztott ember is értesüljön róla, esik, vagy hó van az udvaron. Nyáron sem kell aggódni, biztosan sokat fognak segítségünkre sietni és különböző módokon felhívni a figyelmünket arra, hogy meleg van, süt a nap és úgy érzik, hőgutát kapnak.

Partifotók, tükör előtt kiöltözve pózolós képek

A szórakozást kedvelő ismerősök is aktívak az év ezen szakaszában. Végre van idejük heti hatszor is elmenni valahova, amiről értesíthetnek bennünket. Előre bejelölik, hogy részt vesznek egy eseményen, majd láthatjuk, milyen szerelésben indulnak neki az éjszakának, és ha igazán szerencsések vagyunk, egy-két részegen lőtt képet is megcsodálhatunk. Az ebbe a típusba sorolható egyedeknél gyakran megfigyelhetőek mindenkiről előnytelen csoportképek, illetve lefotózott piahalmok képében csendélet is.

Hozzászólások, lájkolások, játékfelkérések

Erről a rejtélyes fajról igen kevés információt tudhatunk meg. Passzivitása többféleképpen magyarázható, egyes egyedek a közösségi oldalon való megosztástól viszolyognak, míg mások csak unalmas nyarat tudhatnak magukénak, így úgy érzik, nem veszik fel a versenyt a fentebb említett ismerősök képeivel. Általában semmit nem tudhatunk meg róla amíg nem beszélünk vele személyesen, esetleg privátban. Jellemzően csak csendben szemlélődik, jelenlétéről pusztán egy-egy elvétett hozzászólásból, kedvelésből bizonyosodhatunk meg, a közvetlenebb egyedektől alkalmanként játékfelkéréseket is beszerezhetünk, amivel az illető jelzi életben létét.

A nemek csupán tájékoztató jellegűek, mindkét nemből megfigyelhető mindegyik típus.

Félreértés ne essék, egyik típust sem ítélem el, jó hippi módjára mindenkit szeretek! :D

Ti mit raknátok még hozzá a listához? 

Figyelem a képeket és közben azon gondolkodom, vajon hogyan tudnám a saját bútoraimat is ilyenekké varázsolni. Hogyan lehetne azt a leendő otthont ezzé a csodává változtatni, amit még nem is láttam?

Őszinte leszek, ez a bejegyzés kétlem, hogy sok értékkel fog bírni. Ez már a harmadik poszt, aminek nekikezdek, de a másik kettőt nem tudom, hogy meg fogom-e írni, ha így teszek, akkor is több időre lenne hozzá szükségem, hogy megtaláljam azt a vékony határvonalat, ahol nem tűnök picsogósnak, de azért meg bírom szólaltatni a gondolataimat. Úgyhogy most csak egy laza, egyszerű kis bejegyzést hoztam, szóval nem tudom, kinek, mennyire fog ez tetszeni, vagy ilyesmi.

Körülbelül egy éve ismerkedtem meg a minimalista otthonokkal, de azonnal beleszerettem. Nem tudnám megmondani, miért, de az a letisztultság magával ragadott. Néha csak úgy unalmamban nézegettem a képeket, hogy addig se unatkozzak, legalább inspirálódom kicsit. Azóta elhatároztam, egyszer kialakítok magamnak egy ilyen otthont.

Most, hogy a költözés már a levegőben van, kezd megülni a fejemben a gondolat, talán eljött az az egyszer? Már a puszta elképzeléstől is izgatottan görcsbe rándul a gyomrom, hogy esetleg az évet már egy minimalista stílusú lakásban kezdhetem. Olyan változás lenne ez, ami talán segítene egy kis színt hozni a napjaimba. Oké, most ez az egész olyan apróságnak tűnik, de ha az ember szereti a környezetét, pozitívabbak a gondolatai. 

Egyébként teljesen fölösleges ezen gondolkodni, hiszen még csak nem is láttam még azt a lakást, amibe költözni tervezek, szóval még az is lehet, hogy nem jön össze, vagy már be van rendezve, bármi. Mindenesetre inkább agyalok ezen, mint a gondokon, amiket nem tudok megoldani, szóval kicsit álmodozgatok a szabad időmben. 

És akkor itt lenne néhány kép, hogy inspirálódjon mindenki más is, aki szeretne. ;)

A képek kattintásra ugyan nem nőnek, de ha ráviszed a kurzort, színes lesz.

Vicces infó 1: miután megírtam a bejegyzést, kiderült, hogy a lakás, amire gondoltam, nem jön össze. :D Mindegy, valahol úgyis lakni fogok, szóval a téma kb ugyanannyira aktuális.

Az óra már hajnali órát ütött, de én még mindig megigézve bámultam a képernyőre. Úgy éreztem, végre találtam valami csodálatosat. [ő a második, egyben utolsó bejegyzés, amelyik helyet kapott az "új" posztok között, ezért került picit előrébb]

Néha ott találsz egy kisebb feloldozást, ahol a legkevésbé várnád. A napról napra egyre jobban fogságba ejtő kétségbeesés, csalódottság és feleslegesség érzése már lassan kezdett megfojtani. Tudtam, hogy sürgősen kezdenem kellene valamit, mert ebbe beleőrülök. De sajnos a dolgok nincsenek az irányításom alatt. Semmit sem tehettem, hogy megállítsam magam a lejtőn, mert az egyetlen, ami most igazán segítene, nem rajtam múlik. 

Unalmamban az ágyon fetrengtem és magamban a lét értelmetlenségén átkozódtam, elmormoltam volna egy-két imát, hogy végre jöjjön az, amire eddig vártam, hogy aztán ne bánjam meg ezt az egészet. Ne érezzem azt, hogy a semmiért léptem meg ezt. Hogy minden, amit hittem, reméltem ne legyen hazugság. Ha mikor hazamegyek, minden ugyanaz marad, ha semmi, amit vártam volna ettől a kalandtól nem valósul meg, legalább egy apró szeletében, akkor meg fogom bánni. Megbánom, és újra összezuhanok. Ennek tudatában pedig nyilván nagyobb rajtam a nyomás is. Sírtam, szenvedtem. Úgy éreztem, kiürültem. Már majdnem feladtam.

És akkor mentem rá a Pinterestre. Úgy egy hónapja regisztráltam, csak azért, hogy megnézhessek egy képet, azóta pedig a felhasználóm magányosan létezett az internet eldugott bugyraiban. Aznap pedig elkezdtem felfedezni, keresni, nézni, találni. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy csak egy kisebb kutakodás, nézelődés fog egy pici életet verni belém. Oké, nem mondom, hogy most már minden helyreállt a fejemben. Talán szánalmas is, hogy ennek örültem meg annyira. De van valami hihetetlenül motiváló abban, ha olyan dolgokról nézel képeket, olvasol cikkeket, amik arra emlékeztetnek, aki lenni szeretnél, akivé még talán válhatsz, vagy aki egyszer voltál. 

A művészettel, vagyis inkább a festészettel, a kapcsolatom mindig is bonyolult volt. Szerettem, szerettem, de valamiért nem tudtam igazán azonosulni vele. Gondolatban csodáltam, de nem volt hozzá türelmem a valóságban. Mindig is arra gondoltam, hogy majd egyszer rátalálok arra, ami engem is megfog és akkor átadhatom magamat a művész-lélek részemnek.

Mutatom, mik (kik) voltak azok, amik pontosan ezt érték el: [ha a kép fölé viszed a kurzort, színes lesz!]

 Alyssa Monks:

és igen, ezek festmények...

rcolo

ő csak mert olyan könnyed és egyedi

Silvia Pelissero (Agnes Cecile)

Brooks Salzwedel

Antoine Art

Clara Lieu

Jimmy Lawlor

Szóval ő az, akiről még valószínűleg hallani fogtok tőlem, annyira csodálatos :)

Tehát ők lettek volna a legkiemelkedőbbek. Remélem, Nektek is elnyerte valamelyik a tetszéseteket, várom a véleményeket! Nektek van esetleg kedvencetek? Mutassátok nyugodtan! :)