A lakás előtt álldogálok, nyugodtan fújom ki a füstöt. Egy nőt pillantok meg, ahogy az ajtó felé igyekszik. Rám néz. Tekintete tiszta ítélet.

Először is sajnálom, ha valakinek bántaná ez a bejegyzés a lelkivilágát, de már jó ideje érzem úgy, hogy hangot kell adnom a véleményemnek. Nem fog ez változtatni semmit, mindenki ugyanúgy fog hozzáállni a dohányosokhoz, de mégis ki kell mondanom, amit érzek.

Attól még, hogy dohányzom...

Nem vagyok rossz ember
Néha az emberek úgy néznek rám, mikor cigi van a kezemben, mintha csak drogot próbálnék adni kisgyerekeknek. Úgy bámulnak rám, mintha nem láttak volna nálam züllöttebb embert, mintha a világ összes bűnét én követtem volna el. De miért? Mert fiatal vagyok és dohányzom. 

Attól még, hogy dohányzom...

Nem vagyok buta
Amennyiben az emberek szemében nem az ítélkező, és/vagy aggódó pillantásokat kapom meg, előfordul, hogy szóba elegyedek valakivel. Természetesen az emberek segítőkészek. Szóval köszönöm mindenkinek, hogy felvilágosítotok, hogy milyen egészségtelen is a cigi. Soha az életben nem hallottam ezt még. Igazán hálás vagyok érte, máris abbahagyom, hiszen én csak nem voltam tudatában, hogy pusztítom vele magam.

Attól még, hogy dohányzom...

Nem vagyok igénytelen, se tapló 
Igen, a dohányzás káros, és a passzív dohányzás is az, mellesleg büdös is. De ha hiszed, ha nem, nem fogom rád fújni a füstöt. Nem vagyok paraszt. Nem akarod kiadni a lakást, mert dohányzom? Az a helyzet, hogy attól még nem gyújtanék rá zárt helyen. Lehetek igényes, még akkor is, ha szoktam cigizni. Attól még figyelek az emberekre, és mindig ügyelek rá, hogy ne zavarjak másokat vele. 

Attól még, hogy dohányzom...

Nem vagyok kevésbé ember
Hiába dohányzom, nem tartom kevésbé fontosnak az emberi normák betartását. Ugyanúgy értékelem az udvariasságot. Szóval azért, mert azt látod, hogy cigi van a kezemben, köszönhetnél a ház előtt, ha már ez a szokás. Ahelyett, hogy megbámulnál, majd sietősebbre vennéd a lépteidet.

Attól még, hogy dohányzom...

Nem vagyok kevésbé nő
"Nincs csúnyább egy dohányzó nőnél." "Láttam ma egy szép lányt...aztán rágyújtott." Rengetegszer botlok bele ilyen vagy ehhez hasonló mondatokba. És nem akarok óriási feministának tűnni, mert nem vagyok az, de ez az, ami igen erősen felcseszi az agyamat. Főleg, mikor olyan férfiaktól érkezik, akik aktívan dohányoznak. Miért elfogadott az, hogy egy férfi dohányzik és miért nem az, ha egy nő teszi azt? Kérdem én, mennyivel gusztustalanabb, ha nőként gyújtok rá? Miért szükséges ez a kettős mérce?

Képtelen vagyok megmagyarázni, most mit érzek. Annyi minden van, a nyomás pedig rám telepedik. Szóval kicsit rendszerezek.

Nehéz most írnom, mert magam sem tudom teljesen, mi van velem. Kicsit el vagyok veszve az érzéseimben, nem tudnék egyszerű választ adni a "hogy vagy?" kérdésre. Semmiképp nem mondanám, hogy rosszul vagyok, de azt se tudnám, hogy jól. Most csak így létezem, és kicsit az inspirációból is kifogytam.

Ahhoz pedig, hogy ebből kijöjjek, azt hiszem egy futásra és egy kis rendszerezésre lenne szükségem. Az elsőt majd este véghez is tervezem vinni, az utóbbi pedig mindig rám fér. Pénteken másfél hónap után hazamegyek, és ténylegesen nekivághatok a listám kivégzésének, vagy legalábbis pár pontot ki bírok húzni. Viszont, hogy legalább kicsit hasznosabban töltsem addig az időt, elkezdem összeírogatni a dolgokat hozzá, hogy otthon már csak fel kelljen kerekednem és véghez vinni őket.

Legelőször a vásárlás részét szeretném kipipálni, még ha moderáltabb módon is, főként olyan dolgokra fogom most költeni a pénzt, amire ténylegesen szükségem is van, mert hát sajnos nem a fáról szedem a bankjegyeket. Tehát, mit is kell mindenképp beszereznem?

Táska
És nem, nem a táskamánia beszél belőlem. Sajnos a nyár kezdetével a tavaly használt táskám felmondta a szolgálatot, így nincsen most olyan oldaltáskám, amibe bele tudnám paszírozni a tankönyveimet. Szóval keresnem kell egy hatalmas táskát, de végre olyat, ami bírja is a gyűrődést, és nem megy tönkre azonnal. Létezik ilyen?

Nadrág
A bénázásomnak köszönhetően most híján vagyok a hosszú nadrágoknak is, ami nyáron nem olyan nagy probléma, de télen már nem járhatok másban, úgyhogy kettő-három darabra mindenképp szükségem lesz.

Cipő
Egyébként most először van az, hogy minden évszaknak megfelelően van egy még jó állapotban lévő lábbelim, amivel ráadásul meg is vagyok elégedve, úgyhogy a mindennapokra teljesen fel vagyok szerelkezve. Viszont az ötéves fekete ünneplős cipőm eléggé a végét járja, és talán lennék olyan igénytelen, hogy még azt mondom, egy évet simán kibír, viszont szalagavató, ballagás... azt hiszem még jobban izgulnék azelőtt a sok-sok ember előtt, ha ráadásul még egy ócska cipőben is kellene kiállnom. Szóval szeretnék valami szép, elegáns cipőt, amit később is hordhatok. Illetve egy lapos talpúra is szükségem lenne idővel, mivel akárhányszor bulizni megyek nagy fejtörést okoz a mit húzok a lábamra kérdés. Valami olyan kéne, ami jól illik mindenhez, szép, de lehet benne táncolni.

Fekete mini
Szégyen szemre nekem nincs meg ez az alapdarab. Oké, ez már luxus-kategória, de leküzdhetetlen vágyat érzek egy szép fekete ruhára. Igazából ráér a dolog, terveim szerint a szalagavató afteren fogom viselni, ami valljuk be, nem most lesz, de gondoltam csak beleírom, hiszen idővel erre is szükségem lesz.

És akkor ami már csak a luxus
Ezeket igazából szép lassan tervezem beszerezni, csak mert szeretnék egyet-egyet, de valójában nincs rá kimondottan szükségem, nem halok bele, ha nem találok, de mégis belefoglalom a listába, hátha esetleg beleszeretek valamibe. Tehát szeretnék még szoknyá(ka)t, nyári ruhát (pont jókor, tudom), esetleg egy-két ékszert. Szóval olyan igazán csajos dolgokat.

Most így hirtelen ennyi, remélhetőleg nemsokára a fontosabb dolgokat már be is tudom szerezni. Bocsi mindenkitől, tudom, hogy nem volt valami izgalmas, mélyenszántó bejegyzés, csak szükségem volt rá, hogy összeszedjem, mire van még szükségem.

Bevallom, még mindig nem vagyok túl rajta. A gondolataim újra felé sodródnak, lepörgetik újra a szavakat, amikkel végleg ellöktük egymást. Ennek sincs szép vége, de kezdem azt hinni, hogy a boldog befejezés csak átverés. Mégis annyi mindent elmondanék még, amit nem értett, nem hallott. Bárcsak egyszer rájönne, hogy talán igazam van!

• Az ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyit keres. Bárki bármit mond, a fizetés csak egy szám, és nem, nem attól leszel valaki, mert megkeresed a minimálbért. Nem azért kell tisztelni valakit, mert kap borravalót. A tiszteletet ki kell vívni, de nem ezzel. Nem szabad elhinned, hogy jobb vagy valakinél, csak azért, mert több pénzt kapsz kézhez, mint ő.
• Azok az emberek, akiket egy perc ismeretség után a barátodnak fogadsz, soha nem helyettesítik azokat a családtagjaidat, akik azután is melletted álltak, miután ezredszerre is erőből pofonvágtad őket. Érezheted őket bármilyen közelinek, bárki viselhet álarcot. Bárki azt suttoghatja, hogy szeret, de ha baj van ki lesz veled? Túl gyorsan bízol bennük, ami nem lenne baj, de közben azokat lököd el, akik már bizonyították, hogy tényleg melletted állnak. Ne dobd el azt, akinek fontos vagy valakiért, aki csak a szebb arcát mutatja.
• Senki sem fog isteníteni azért, mert a kötelességedet végzed. Talán ezt szar hallani, de az nem állapot, hogy csak ülsz a házban és semmit sem csinálsz. Az élet rendje az, hogy dolgozol, vagy tanulsz. Szerencsés vagy és választhattál, de nem fog senki fejet hajtani, amiért dolgozol. Mások is megteszik.
• Nem kezelheted az embereket úgy, mintha a te szolgálatodban állnának, mivel a világ nem körülötted forog. Nincs jogod büntetéseket szabni rájuk, vagy úgy játszani velük, mint egy darab ronggyal. Tisztelettel kellene velük bánnod, ha ők is megteszik. 
• Senki sem tökéletes, köztük te sem. Ezért vannak szavak, amik felettébb magas értékkel bírnak: megbocsátok, köszönöm, kérlek, sajnálom. Ha azt akarod, hogy az emberek melletted maradjanak, meg kell tanulnod a jelentésüket és használnod is illik őket. Lásd be, hogy te is hibázol és fogadd el, ha más is megteszi.

Nem akarom, hogy úgy tűnjön, felültem a sokszor emlegetett magas lóra. Ezek tények, legalábbis számomra örökérvényű törvények, amiket mindig szem előtt tartok az életben. Nem vagyok dühös, nem vagyok már igazán szomorú. Ezt az egészet amolyan lezárásképpen írtam meg, úgy éreztem, legalább le kell írnom, még ha nem is annak, akinek szánom, csak mert már erkölcsi alapokról volt szó. 

Kaptam egy díjat májuslánytól, innen köszönet érte! A szabály nagyon egyszerű, írsz magadról hét dolgot, aztán továbbküldöd valakinek. Tudjátok, hogy én nem szoktam senkit meghívni az ilyenekre, szóval most se tennék kivételt, bocsánat, ha csalódást okoztam! :D

Szóval akkor a hét tény rólam:

1. Éppen leszokóban vagyok a cigiről. Vagy minek mondjam. Huszonötödik füstmentes napnál tartok. Valószínű rá fogok még gyújtani életemben, de szeretnék party-dohányossá válni
2. Úgy két évvel ezelőtt befejeztem egy regényt. Egy fantasy-ról van szó, amiről azért nem tud senki, mert nem gépelve, hanem írva van, így csak egyetlen egy ember olvasta eddig rajtam kívül.
3. Nem szeretem a csípős dolgokat. Egyáltalán nem. Ami kicsit csíp, az nekem már szenvedés. Mellesleg a hagymát sem szeretem, az is a csípős érzésre emlékeztet, illetve gyűlölöm a szagát.
4. Soha nem ittam még a starbucksban. Pedig vannak ismerőseim, akik nagyon istenítik, de ez kimaradt az életemből.
5. Nagy Marvel rajongó vagyok. Ehhez képest még nem láttam a Hangyát és gyanítom még nem is fogom egy pár hétig.
6. Soha nem tört el még semmim. Az is lehet, hogy törhetetlen vagyok! Bár kétlem, húzódások valamiért nem kímélnek.
7. Az eddigi legnagyobb kedvenc piám a Malibu-sprite. Ez a kettő így együtt. Kóstoljátok meg, imádom! 

Na, ennyi lett volna, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését, köszönöm még egyszer! :)

Az a megszállotság, mikor már a fél órája görgetsz lefelé, hogy találj egy olyan posztot, amit rendesen fel tudsz használni a bejegyzésedhez.

Mivel nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a facebook már mindenki mindennapjaiba beleette magát, úgy gondolom, mindenkinek ismerős a helyzet, nyáron otthon ülsz a szobád magányában, unottan görgetsz az egérrel. Ha ezt annyi ideig csinálod, mint én, biztos neked is sikerült valamiféle séma szerint csoportosítani az ott talált posztokat. De ha nem, akkor is gyanítom, nem lesz idegen az alábbi lista, ami bemutatja, mire várhatunk nyáron a közösségi oldal szempontjából. :)

Képek egy (vagy ezer) álomutazásról

Vannak olyan hihetetlenül szerencsés emberek, akik egy nyár alatt bejárják a világot, ezt pedig örömmel dokumentálják is. Hetente más országból csekkol be, de a két helyszín között is ötvenezer gyönyörű képet publikál, a világ legszebb helyeiről, amit tényleg élmény nézni, de valljuk be, felfal az irigység, ha te visszagondolsz a teljesen unalmas nyaradra.

Bikinis képek a medence széléről, nyári ruhában koktélt szürcsölgetve

Vannak azok az ismerősök, akik az évszaktól függetlenül megszámlálhatatlan mennyiségű képet töltenek fel szerény személyükről. Nyáron sem kell tőlük elbúcsúznunk, ekkor láthatjuk őket napszemüvegben mosolyogva, strandon pózolva, dinnyét majszolva, naplementében csókolózva, satöbbi.

Meleg van posztok kavalkádja

A facebook legnagyobb előnye, hogy figyelmeztethetjük társainkat az aktuális időjárási helyzetre, hogy a vak, süket, és minden más érzéktől megfosztott ember is értesüljön róla, esik, vagy hó van az udvaron. Nyáron sem kell aggódni, biztosan sokat fognak segítségünkre sietni és különböző módokon felhívni a figyelmünket arra, hogy meleg van, süt a nap és úgy érzik, hőgutát kapnak.

Partifotók, tükör előtt kiöltözve pózolós képek

A szórakozást kedvelő ismerősök is aktívak az év ezen szakaszában. Végre van idejük heti hatszor is elmenni valahova, amiről értesíthetnek bennünket. Előre bejelölik, hogy részt vesznek egy eseményen, majd láthatjuk, milyen szerelésben indulnak neki az éjszakának, és ha igazán szerencsések vagyunk, egy-két részegen lőtt képet is megcsodálhatunk. Az ebbe a típusba sorolható egyedeknél gyakran megfigyelhetőek mindenkiről előnytelen csoportképek, illetve lefotózott piahalmok képében csendélet is.

Hozzászólások, lájkolások, játékfelkérések

Erről a rejtélyes fajról igen kevés információt tudhatunk meg. Passzivitása többféleképpen magyarázható, egyes egyedek a közösségi oldalon való megosztástól viszolyognak, míg mások csak unalmas nyarat tudhatnak magukénak, így úgy érzik, nem veszik fel a versenyt a fentebb említett ismerősök képeivel. Általában semmit nem tudhatunk meg róla amíg nem beszélünk vele személyesen, esetleg privátban. Jellemzően csak csendben szemlélődik, jelenlétéről pusztán egy-egy elvétett hozzászólásból, kedvelésből bizonyosodhatunk meg, a közvetlenebb egyedektől alkalmanként játékfelkéréseket is beszerezhetünk, amivel az illető jelzi életben létét.

A nemek csupán tájékoztató jellegűek, mindkét nemből megfigyelhető mindegyik típus.

Félreértés ne essék, egyik típust sem ítélem el, jó hippi módjára mindenkit szeretek! :D

Ti mit raknátok még hozzá a listához? 

Megtelek pozitív energiával, és végre, mikor a jövőre gondolok, csak izgatott várakozás tölt el. Tele vagyok tervekkel, amihez tenniakarás párosul. Ez kellett már egy ideje.

Imádom, ami most megy le bennem. Nem tudom, meddig fog tartani ez a pozitív hullám, de próbálom minden kis részletét kiélvezni, miközben azon agyalok, mivel marasztalhatnám ezt a pár napja hódító állapotot. Azért nehéz ez, mert nem tudom, pontosan mitől alakult ki. Valószínűleg a futás teszi ezt velem, vagy legalábbis nagyban hozzájárul, hatalmas motiváció-löketet ad az életemhez, hogy a mozgás része a gondolataimnak. Másfelől valószínűleg az elhatározás teszi, illetve hogy az utóbbi pár napban mindent megtettem, hogy ne görcsöljek feleslegesen a dolgokon. Igazából lényegtelen, annyira akartam kilyukadni, hogy most tele vagyok ezekkel a pozitív gondolatokkal, amik kiterjedtek a jövőképemre is. Rengeteg terv készült már a fejemben, amiket meg szerettem volna örökíteni, hátha így jobban megvalósítom őket, még akkor is, ha már elmúlt ez a pozitív hangulat.

Nem skatulyáznám be ezt a kis lista-szerűséget, csupán olyan dolgok, amiket szeretnék megvalósítani, átélni a közeljövőben. Mondjuk úgy a tanév vége feléig örülnék, ha végeznék a dolgokkal, de persze, nem akarom nagyon siettetni se a dolgokat.

Megszerezni a jogsit
Már egy ideje szeretném, csak vannak apró körülményi akadáyok, de szeretnék túl lenni a dolgon, lehetőleg még azelőtt, hogy elhagynám a középiskola kapuit. Most eléggé megvan az elhatározás, illetve a család is eléggé próbálja rágni a fülemet miatta, szóval reszkessen mindenki az utakon, mert majd csatlakozom! 

Elérni azt a bizonyos "álomalakot"
Ez már ezer éve díszeleg a listám élén, csak a hülye időszakos kitartásom miatt valahogy mindig csak a megközelítésig jutottam. Most picit úgy érzem, hogy komolyabban veszem a dolgot, szóval idővel összejöhet...

Rájönni, hogyan tovább
Sajnos a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre számomra eléggé bonyolult válaszolnom, viszont lassan kifutok az időből, úgyhogy szeretnék egyszer dűlőre jutni a kérdéssel.

Szerelmesnek lenni
Oké, talán ez így bugyután hangzik, hogy felkerült a listára, de jó lenne megtapasztalni, milyen igazán, reménytelenül beleszeretni valakibe. Az se lenne utolsó, ha az illető viszonozná is, de ilyen nagyot már gondolni se merek... :D

Végigolvasni a Trónok harcát
Az első könyvet már sikerült kivégezni, szóval már csak négy maradt, de hát tudjuk, hogy itt négy könyv több ezer oldalt jelent, tehát elmondhatom, hogy elleszek vele még egy ideig. Mindenesetre mindenképp szeretném elmondani magamról, hogy igenis ismerem a sorozatot és a könyvet is.

Megtalálni a helyem
Ez alatt sok mindent lehet érteni. Kialakítani egy olyan baráti társaságot, amiben jól érzem magam, biztonságos otthont találni, és úgy összességében megtalálni a mindennapokban azt a harmóniát, amiben jól tudnám érezni magam.

Túlélni, sőt élvezni a szalagavatót
Még négy hónap választ el tőle, de a gondolataim máris erre járnak, próbálom kitalálni, hogyan lehetne a legjobban megoldani. Szóval, abban reménykedem, hogy olyan lesz, amilyennek tervezem. Vagy legalább nagyjából olyan.

Felfrissíteni a ruhatáram
Igazából ennek pusztán anyagi hátráltatói vannak, de már nagyon úgy érzem, hogy szükség lenne egy kis újításra, mert azoknak a ruháknak, amiket a hordom, a nyolcvan százalékát már nem is nagyon szeretem. Nem akarok túlzásba esni, de azért egy-két darabbal lehetne még bővíteni a gardróbom tartalmát.

Kreatívkodni
Rengeteg szuper ötletet találtam, ami könnyen elkészíthető, úgyhogy már nagyon égek a vágytól, hogy néhányat megcsinálhassak, csak amíg nem vagyok otthon, semmi anyagom nincsen hozzá, úgyhogy erre várni kell még. Mindenesetre jó lesz majd kicsit feldobni a környezetemet az eredményekkel. (Tervezek majd erről valamilyen módon beszámolni egyébként.)

Turistást játszani
Már azt hiszem tavaly nyáron is szerettem volna körbejárni Budapest nevezetességeit, vagy csak egyszerűen élvezni a város szépségét, úgyhogy reményeim szerint idén már sikerül időt szakítani rá.

Kimozdulni és kikapcsolni
Mivel a nyaram eddig eléggé... hát, mondjuk, hogy egyhangúan telt, ezért már nagyon várom, hogy kicsit változtassak ezen, eljárjak ide-oda, esetleg szórakozni kicsit, megnézni egy-egy programot. Még erre is várni kell kicsit, de nem soká'...

Oké, egyelőre ennyi ugrott be, ezekkel is elleszek egy darabig. Remélem sikerül megvalósítgatni őket.

Az óra már hajnali órát ütött, de én még mindig megigézve bámultam a képernyőre. Úgy éreztem, végre találtam valami csodálatosat. [ő a második, egyben utolsó bejegyzés, amelyik helyet kapott az "új" posztok között, ezért került picit előrébb]

Néha ott találsz egy kisebb feloldozást, ahol a legkevésbé várnád. A napról napra egyre jobban fogságba ejtő kétségbeesés, csalódottság és feleslegesség érzése már lassan kezdett megfojtani. Tudtam, hogy sürgősen kezdenem kellene valamit, mert ebbe beleőrülök. De sajnos a dolgok nincsenek az irányításom alatt. Semmit sem tehettem, hogy megállítsam magam a lejtőn, mert az egyetlen, ami most igazán segítene, nem rajtam múlik. 

Unalmamban az ágyon fetrengtem és magamban a lét értelmetlenségén átkozódtam, elmormoltam volna egy-két imát, hogy végre jöjjön az, amire eddig vártam, hogy aztán ne bánjam meg ezt az egészet. Ne érezzem azt, hogy a semmiért léptem meg ezt. Hogy minden, amit hittem, reméltem ne legyen hazugság. Ha mikor hazamegyek, minden ugyanaz marad, ha semmi, amit vártam volna ettől a kalandtól nem valósul meg, legalább egy apró szeletében, akkor meg fogom bánni. Megbánom, és újra összezuhanok. Ennek tudatában pedig nyilván nagyobb rajtam a nyomás is. Sírtam, szenvedtem. Úgy éreztem, kiürültem. Már majdnem feladtam.

És akkor mentem rá a Pinterestre. Úgy egy hónapja regisztráltam, csak azért, hogy megnézhessek egy képet, azóta pedig a felhasználóm magányosan létezett az internet eldugott bugyraiban. Aznap pedig elkezdtem felfedezni, keresni, nézni, találni. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy csak egy kisebb kutakodás, nézelődés fog egy pici életet verni belém. Oké, nem mondom, hogy most már minden helyreállt a fejemben. Talán szánalmas is, hogy ennek örültem meg annyira. De van valami hihetetlenül motiváló abban, ha olyan dolgokról nézel képeket, olvasol cikkeket, amik arra emlékeztetnek, aki lenni szeretnél, akivé még talán válhatsz, vagy aki egyszer voltál. 

A művészettel, vagyis inkább a festészettel, a kapcsolatom mindig is bonyolult volt. Szerettem, szerettem, de valamiért nem tudtam igazán azonosulni vele. Gondolatban csodáltam, de nem volt hozzá türelmem a valóságban. Mindig is arra gondoltam, hogy majd egyszer rátalálok arra, ami engem is megfog és akkor átadhatom magamat a művész-lélek részemnek.

Mutatom, mik (kik) voltak azok, amik pontosan ezt érték el: [ha a kép fölé viszed a kurzort, színes lesz!]

 Alyssa Monks:

és igen, ezek festmények...

rcolo

ő csak mert olyan könnyed és egyedi

Silvia Pelissero (Agnes Cecile)

Brooks Salzwedel

Antoine Art

Clara Lieu

Jimmy Lawlor

Szóval ő az, akiről még valószínűleg hallani fogtok tőlem, annyira csodálatos :)

Tehát ők lettek volna a legkiemelkedőbbek. Remélem, Nektek is elnyerte valamelyik a tetszéseteket, várom a véleményeket! Nektek van esetleg kedvencetek? Mutassátok nyugodtan! :)